1952-ben születtem a békés megyei Eleken. Szarvason érettségiztem, majd 1974-ben a debreceni Agrártudományi Egyetem Meliorációs Karán diplomáztam. 1974-óta Szécsényben élek.
A festés, rajzolás, gyermekkoromtól kezdve végig kísérte egész eddigi életemet és örökké hálás leszek Kalcsó József festőművész – grafikus barátomnak, aki mellett az alapokat elsajátítottam. A mai napig őt tartom mesteremnek.
A 80-as, 90-es években több kiállításom volt. Jó pár képem külföldi magángyűjteményekben is megtalálható. Bár volt egy hosszabb korszak, amikor méltánytalanul kevés időt töltöttem kedvenc tevékenységemmel, sosem szűntem meg szeretni azt; vissza – visszatértem hozzá.
Festészetemben keverednek az expresszionista és impresszionista vonások. Korábbi munkáimban a szürrealista jelek is fellelhetők. A figurális kompozíciók mellet ma már leginkább tájképeket festek. Szécsény és környéke, valamint gyönyörű megyénk kimeríthetetlen festői témát jelentenek számomra. Amikor a Jó Isten megteremtette a világot, teremtett egy tündérkertet is, Nógrádot, ahol a természet szépségei mellett a fények és árnyékok játéka oly lenyűgöző, hogy azok még a lelket is gyógyítani tudják.
Az adott pillanatot próbálom megfesteni, azt a pillanatot, ami az adott helyen és időben rabul ejt. Ebben a katartikus pillanatban ragyog fel bennem az a színvilág, amit talán egyesek túl soknak vagy túl erősnek találnak, de érzelmeimet én ezekkel az erős színekkel tudom kifejezni. Remélem, hogy a mindennapi munkától elköszönve, ma már egy hosszú alkotó út elején járok és mindaz, ami vázlatokban a fejemben megtalálható, hamarosan újabb képekké áll majd össze. Egy „nógrádi sorozat” megfestése a nagy álmom…
Fogadják festményeimet szeretettel!
Bátori István
festő
AJÁNLÁS
Félreértés ne essék, én Istvánt nem tanítványomnak, hanem barátomnak tudom. Talán ezért is lehet, hogy megítélésem igencsak szubjektív vele kapcsolatban. Már serdülőkora óta elámított a benne rejlő józan ész, kitartás és az őszinte ragaszkodás ahhoz, amiben teljes szívével hitt.
Tudtam, hogy kitartó, racionális személyisége végigsegíti majd az élet rögös útjain. Mindenbe belekóstolt, ami érdekelte és mindig csodáltam, hogy míg mélyen el tudott merülni mindenben, ami megragadta, mégsem vett semmit sem félvállról vagy vált szétszórttá. Sokat beszélgettünk a művészetekről és jól tudom, hogy István minden egyes szavamat megjegyezte, amit én a saját szakmai tapasztatalaimból kiindulva közvetíteni tudtam.
Egyszer Cezanne-tól megkérdezték, hogy mi is az a tehetség. A Mester, aki kevésbé volt a szavak embere, csak annyit szólt, hogy „tehetség az vagy van, vagy nincs”. István ugyanezt a keresztet hordozza. Nehéz, de édes teher ez, amit mi festők boldogan viszünk. Hiszen az anyag ismerete megtanulható könyvekből vagy az út során szerzett tapasztalatokból és gyakorlatból, mégis, az egyéniség és a stílus az ember személyiségében rejlik. A stílus az ember maga, ami kifejeződik a kompozíciókban, színhasználatban, ecsetkezelésben. István vele született tehetség, akinek a festés esztétikája a vérében van. A stílust ő zsigerből tudja.
Sokan kérdezgetik tőlem; mi újság művész úr, festeget-e még? Én erre mindig azt felelem, hogy én nem festegetek, hanem festek. Nos, István sem az a festegető és az unaloműzésből valamit maszatoló amatőrökhöz tartozik, hanem a szenvedélyből, tiszta örömből alkotó művészek közé. Ettől válik minden egyes festménye igazi értékké, valódi kinccsé és kimagasló, egyedi alkotássá.
Festeni jó! Ettől válunk teljessé, boldoggá ebben a mai világban.
Szívből ajánlom barátom és tanítványom kíváló, egyedülálló festményeit, és remélem, Önök is meglátják bennük azt a titkos egyediséget és rendkívüli tehetséget, amire én is ráleltem.
Viharsarki üdvözlettel;
Kalcsó József
festő – és grafikusművész